Aranyhaj - Barbie torta

Csodálatos volt, hogy ennél a tortánál teljesen elengedhettem a fantáziámat! Csupán néhány megkötés volt: naaagy legyen, rózsaszín, és biedermeier-szerű stílusjegyeket tartalmazzon! Az íze tejszínes-málnás joghurtos volt, és egy édes kislánynak készült! :) A baba a sajátja, melyet az anyukája hozott el a sütés napján (még 2011. októberében)!

Kezdjük a "tetején"! :) A fodrásza is én voltam most (húgom, Reni szokta csinálni egyébként), de rájöttem, hogy nem nagy "was ist das", csak vissza kell gondolni kicsit a régi nagy barbizásokra, amikor még kiterítettünk egy plédet az udvarra, és kiborítottuk a nagy doboznyi barbit, barbiruhát és kiegészítőt, és órákig játszottunk! :)

3 nagyobb és 2 kisebb fonatot készítettem, majd azokat tekertem, csavartam, gumiztam, mire kijött ez a forma! :) Tettem egy szalagot is, hogy passzoljon a ruháján lévő szalaghoz!

Folytassuk a ruhájával! Az alap ismét a szokásos charlotte (műanyag tálat kibélelni szeletelt piskótatekerccsel, majd megtölteni jó sok krémmel, közé is tenni piskótatekercset, majd megint krémet, végül befedni vagy piskótatekerccsel, vagy babapiskótával).

A bevonat ismét pillecukor fondant, aminek pontos leírását itt találjátok: pillecukor fondant.

A szoknya hátsó részén található "púpot" kerek babapiskóta tallérral oldottam meg.

Használtam még dekorgyöngyöket és dekorsziveket, valamint zsákvarrótűt a lyukakhoz, és vonalzót, hogy egyenesen haladjak a lyukasztásnál! :)

Michel Roux: Tésztavarázs – sósan és édesen

Születésnapom előtt pár nappal kaptam kézhez a T.bálint Kiadó jóvoltából a csomagot. Izgatottan bontottam ki a kilós barna papírdobozt, majd megpillantottam az impozáns, elegáns könyvet, a Tésztavarázst. Áhítattal helyeztem az asztalra, és óvatosan felhajtottam a fedelét.

Érdekes a kapcsolatom a könyvekkel, tisztelem azokat, és mindig is vigyáztam rájuk, akár könyvtári, akár kölcsön, akár saját példányról volt szó. Gyermekkorom meghatározó élménye volt, amikor megismerkedtem az iskolai, majd később a városi könyvtárral, nekem azok varázsos helyek, a mai napig.

Visszatérve a könyvre, gyönyörűnek találtam, óvatosan lapozgattam, és olyan arckifejezésem lehetett, mint amikor megkapja a kisgyermek a régóta vágyott játékát. Elegáns, letisztult, gyönyörű képekkel illusztrált, több, mint 300 oldalas mestermű. Azelőtt még nem hallottam a Michel Roux, a 70 éves francia megachéf nevét, aki három Michelin csillaggal rendelkezik. 

[A Michelin csillagokat ételek értékelésére használják, és éttermek, hotelek és chéfek nyerhetik el a csillagokat. Alapvetően 5 feltételnek kell megfelelnie a felkínált fogásnak, amit úgynevezett „inspector”-ok vizsgálnak (a filmekből már ismerhetjük a folyamatot, pl. ott van mindjárt a gasztro-mese, a L’ecsó):

1. Az ételek minőségének vizsgálata,

2. A sütés, főzés, ízesítés tökéletessége,

3. A konyha eredetisége, stílusa,

4. Az "ár-érték" arány,

5. A látogatások gyakorisága alapján.

Szakértői vélemények szerint a Michelin az újító szakácsokat részesíti előnyben. A tradicionális ételek felújításán túl, a szakácsnak valamilyen új receptet, meglepő ízvilágot, rá jellemző különlegességet kell produkálnia.] Forrás: http.//hu.wikipedia.org

Visszatérve Michel Roux könyvére:

Ami nagyon tetszett, az az exkluzív, elegáns megjelenése. Szemet gyönyörködtető képekkel van tele, nem csak a kész remekművekről, de magáról a szerzőről, miközben saját kezűleg készíti el az ételeket, süteményeket. Az az érzése támad az embernek, hogy ezt nem is lehet nagy ördöngősség elkészíteni, hiszen minden információ megtalálható a receptekben: pontos hozzávalók, a munkafolyamatok aprólékos leírása, sütési hőfok és idő, tárolási és tálalási javaslatok, a Mester saját tapasztalatai és véleménye. Mindez közérthető, közvetlen stílusban megfogalmazva, mintha csak ott állnánk Monsieur Roux mellett egy francia konyhában, és együtt készítenénk el az ételeket, miközben tanítana, és átadná tudását. 

Ahhoz tudnám hasonlítani, mintha kinyitnánk egy kincsesládát, számomra felér egy kisebb katarzissal. Rájövök, hogy mennyi mindent nem tudok még, és hogy milyen hosszú, és élvezetes tanulási fázis áll előttem. Akiknek szintén a hobbija (vagy olyan szerencsések, hogy a hivatásuk) a sütés, ők értik, mire próbálok rávilágítani. Ételeket készíteni másoknak annyi, mint örömet okozni, amely számunkra is örömet szerez. Nem kell, hogy napi rutinná váljon, hogy csak megszokásból és kötelességből készítsük a fogásokat. Megtalálhatjuk benne a csodát, kísérletezhetünk, újat alkothatunk, és ezt megoszthatjuk másokkal is, a szeretteinkkel, barátainkkal, akik ezt értékelni fogják. És ez mindent megér! J

A képek forrásai:

http://libri.hu

http://telegraph.co.uk

http://www.lookeastonline.com

Adatok a könyvről:

Szerző: Michel Roux

Cím: Tésztavarázs

Terjedelem: 303 oldal

Ár: 5.950 Ft helyett 4.760 Ft (20% kedvezmény) + postaköltség: max. 590 Ft (egyes városokba ingyenes, valamint 7.500 Ft feletti rendelés esetén is ingyenes)

Megrendelhető: ITT

Részletek a könyvből:

 

Körözöttel töltött pékkifli

Még tavaly ősszel sütöttem ezeket a fantasztikusan foszlós kiflikéket, de már korábban is többször elkészítettem, mert ez viszi a pálmát nálam a sós kiflis receptek közül, toronymagasan! :) Készítettem már töltelék nélkül is, abszolút fincsi úgy is, de ha volt időm és kedvem, kutyultam bele kolbászos-sajtos, vagy simán sajtos, vagy hagymás-felvágottas tölteléket is! A sláger nálam a körözöttes... Ki-ki ízlése szerint töltheti!

Egy nagy gáztepsiben megsül a 48 darab kifli, viszont úgy kell leválasztani őket egymásról, mert szépen egybekelnek a tepsiben! De így a legjobb! :)

Pékkifli (nem saját, de már nem tudom, kitől származik a recept)

1 kg liszt

1 1/2 csomag szárított élesztő

5 dl langyos tej

2 ek. cukor

1 1/2 ek. só

2 dl étolaj (vagy olívaolaj)

1 tojás

(2 ek. burgonyapehely és 1 ek. búzasikér, de ez elhagyható)

reszelt sajt

ízlés szerinti töltelék (nálam most körözött)

A hozzávalókból hólyagos tésztát dagasztunk. 

Én rendszerint úgy készítem a kelttésztát, hogy átszitálom a lisztet a robotgép táljába. Beleteszem a sót, cukrot, szárított élesztőt, elkeverem műanyag keverőkanállal. A tejet meglangyosítom, és felverem benne villával a tojást. Hozzáöntöm, és az olajat is. A robotgéppel megdagasztom, majd még átgyúrom kézzel is, hogy hólyagos (levegőbuborékos) legyen. Lefedem a kelesztőtálban, beteszem a mikróba legkisebb hőfokon 5 percre, és benn is hagyom fél órára. Ha megkelt, kiveszem, átgyúrom, hogy távozzon belőle a levegő, majd hagyom kicsit pihenni. 

A kész, megkelt tésztát 6 felé osztjuk. Kinyújtjuk pizza nagyságúra, és 8 cikkre vágjuk. Mindegyikre helyezünk egy teáskanál tölteléket (ezt nem muszáj), és feltekerjük.

Végül beletesszük egy nagyméretű gáztepsibe, és hagyjuk kicsit még kelni. Lekenjük egy tojással (vagy maradék tojásfehérjével, -sárgájával). Tehetünk egy csipet vajat mindegyik tetejére, és/vagy reszelt sajtot, köménymagot, stb.

Előmelegített sütőben sütjük kb. 210 fokon. Jó étvágyat hozzá! :)

Karácsonyi dobostortám

Nagyon lemaradtam a recepttöltögetésről, de igyekszem pótolni! :) Rájöttem, hogy elfelejtettem a karácsonyi sütik nagy részét lefotózni... :( El sem hiszem, hogy ilyen előfordulhatott! Pedig sokfélét sikerült megint összehozni:

• Lajcsi szelet
• Mézes puszedli
• Mézeskalács
• Csokis nápolyis
• Sport szelet
• Gesztenyés szelet
• Keleti csemege
• Dobostorta
• Pizzás csavart

Na, de azért 3 sütiről készült kép!!!

Be is mutatom a fő attrakciót: Az utánozhatatlan, a Páratlan, a Csodálatos DOBOSTORTA!!! :P

Szelet formátumban készült, mert így gyorsabban kész van, ám a forma semmit nem von le élvezeti értékéből! :) 

A többi dobostortámat itt találjátok: Dobostortáim.

A receptjét pedig Maci oldalán, itt: Maci dobostorta receptje.